Beszorultam a fejembekülvilágot feledve Sok az ösztönnő a vágyaz élet meg odébb áll    

Söpör a félelem,eláll a lélegzet Szétesik az agy,nem jönnek szavak Meg kell élni,máshová érni Fel kell állni,aztán szállni

 Mennem kéne, de nem visz a lábameltunyult testem ellenáll az árnak Fogy az idő, lejár az életnem jutok el a messzeségbe Kívánságlistámon nem fogy a sornem segít rajta az álommanó 

 Szégyen a létem e tétlenségbenkoponyám tele ürességgel Fejem verném a falbagondolat nem tartja karban Két kezem várná a galambotsülve bevenné mély gyomrom Homályos kilátás az ablakonmotiváció híján elalszom