Beszorultam a fejembe

külvilágot feledve

Sok az ösztön

nő a vágy

az élet meg odébb áll

Söpör a félelem,

eláll a lélegzet

Szétesik az agy,

nem jönnek szavak

Meg kell élni,

máshová érni

Fel kell állni,

aztán szállni

Mennem kéne, de nem visz a lábam

eltunyult testem ellenáll az árnak

Fogy az idő, lejár az élet

nem jutok el a messzeségbe

Kívánságlistámon nem fogy a sor

nem segít rajta az álommanó

Szégyen a létem e tétlenségben

koponyám tele ürességgel

Fejem verném a falba

gondolat nem tartja karban

Két kezem várná a galambot

sülve bevenné mély gyomrom

Homályos kilátás az ablakon

motiváció híján elalszom